Ornamental grasses

Az árvalányhaj virágai légiességükkel és finomságukkal hívják fel magukra a figyelmet az ágyásokban és a csokrokban is. Minden árvalányhaj imádja a teljes napfényt és a száraz, köves, jó vízelvezetésű talajt. Ahhoz, hogy az ágyásokban a legtermészetesebben mutassanak, érdemes több darabot lazább csoportokba ültetni más szárazságtűrő évelőkkel és hagymásokkal együtt. Így érvényesülnek igazán a szárak és a legkisebb szellőre is megmozduló virágzatok. A Ponny Tails árvalányhaj Mexikó, Texas és Patagónia sztyeppéiről származó faj. A hajszálvékony, finom levelekből álló sűrű, légies csomók lószőrre emlékeztetnek. A levelek zöldek, a virágok felé haladva szalmasárga színűek. Megfelelő termőhelyen magától is elszórja a magjait.

Gyönyörű alacsonyabb fűféle, amely korai kihajtása és leveleinek télig tartó tartóssága miatt értékes. A virágok inkább jelentéktelenek, bézses színűek, és csak később nyáron és ősszel jelennek meg a zöld csomókban. A levelek színe élénkzöld. Remek kombináció olyan fajokkal, mint a pereszlény, a díszgyertya vagy a szurokfű.

A tollborzfű Kelet-Ázsiából származik, ahol réteken és világos erdőkben nő. A keskeny levelekből álló félgömb alakú csomók, csakúgy, mint a virágok, ősszel elszíneződnek. Vázába és szárításra is alkalmasak. A Hameln fajta a hűvösebb területeken is a legmegbízhatóbban virágzók közé tartozik. A virágzatok kezdetben finom rózsaszín árnyalatúak, majd sárgásbarnára, illetve vörösesbarnára színeződnek.

A sédbúza igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Kompakt levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek ki, átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a pangó vizet is. A Goldschleier nagyon apró kalászokkal rendelkezik világossárga bugákban. A virágzat légies, világossárga felhőt alkot a levélcsomó felett.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Pálava cseh fajta az extra hosszú, júliustól októberig tartó virágzási ideje miatt értékes. Más fajtákkal ellentétben virágai sterilek, és nem hoz magoncokat. Azt mondják, hogy az összes sédbúza közül a legjobban ellenáll a szárazságnak.

A nyúlfarkfű hazai fűfélénk, melegebb vidékeken, sziklákon és napos lejtőkön nő. Előnye a megfelelő nedvesség esetén örökzöld levélzet és a kora tavaszi virágzás. A levelek színe szürkéskék. A feltűnően sötét virágok fokozatosan bézs színűre fakulnak. Jól kombinálható tavaszi hagymásokkal.

Gyönyörű, finom díszfű, amely Észak-Amerika déli részeiről származik. Keskeny, szürkészöld levelei vannak. A virágok mélyrózsaszín, pihe-puha felhőkben nyílnak, amelyek az ágyás felett enyhe pára benyomását keltik. Csokrokba is gyönyörű.

Csoportos, felálló növekedésű fű. Nagyon korán hajt. Dekoratív teljes függőleges habitusával és finom virágbugáival, amelyek ezüstszürkén nyílnak. Feltűnő fehér-tarka leveleivel. A kertet egészen télig díszíti. Ültetheti vegyes ágyásokba, vagy használhatja a teret ritmikusan tagoló elemként. Csokrokba és szárításra is alkalmas.

Évelő fűféle, amely az észak-amerikai prérikeről származik. A vesszős köles nagyon alkalmazkodó és hosszú életű. Az ágyásoknak világos szerkezetet ad, és egyúttal lágyító elemként is működik. Ez főleg azután érvényesül, miután a levélcsomók felett megjelennek a fátyolszerű virágok. A Northwind egy felálló és karcsú növekedésű fajta. Szürkés-kékeszöld levelei ősszel ragyogó aranyszínűre színeződnek.

A tőtippan Észak-Amerikából származik. Ennek a csomós növekedésű fűfélének a levelei meleg narancsos-vörös árnyalatúak. De igazi varázsa az illatos, lila-rózsaszín virágbugák felhőjében rejlik. Kiemelkedik a csoportos ültetésekben, amelyeket képes lágyítani és összekötni. Ugyanezen hatás elérése érdekében használjuk csokrokban is.

A prémes gyöngyperje vadon nő a napos és meleg, köves lejtőkön. Már május-júniusban kivirágzik krémszínű vagy ezüstfehér bugáival, amelyek elnyíláskor megszürkülnek, így harmonizálnak a szürkészöld levelekkel. A virágkötők számára korai virágzása miatt értékes, frissen és szárítva is felhasználható.

A tollborzfű Kelet-Ázsiából származik, ahol réteken és világos erdőkben nő. A keskeny levelek félgömb alakú csomókat alkotnak, amelyek ősszel, akárcsak a virágok, elszíneződnek. Alkalmasak vázába és szárításra is. A Hameln Gold fajta ősszel aranysárgára színeződik.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Tardiflora, a Pálava után, az egyik leggazdagabban virágzó sédbúza. Valamivel később virágzik, mint a többi.

Évelő fűféle, amely az észak-amerikai prérikeről származik. A vesszős köles nagyon alkalmazkodó és hosszú életű. Az ágyásoknak világos szerkezetet ad, és egyúttal lágyító elemként is működik. Ez főleg azután érvényesül, miután a levélcsomók felett megjelennek a fátyolszerű virágok. A Rehbraun fajtára jellemzőek a habos barna-vörös kalászok és a levélvégek, amelyek augusztustól rézvörösre és barna-vörösre színeződnek.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Schottland fajta virágai a virágzás kezdetén barnák, később aranyszínűvé válnak. A levélcsomók 60 centiméterre, a virágszárak akár 120 centiméterre is megnőnek.

Gyönyörű alacsonyabb díszfű, amely korai kihajtása és a levelek télig tartó tartóssága miatt értékes. A virágok inkább jelentéktelenek, bézs színűek, és a zöld csomókban csak később, nyáron és ősszel jelennek meg. A levelek színe élénkzöld. Remek kombináció olyan fajokkal, mint a pereszlény, a díszgyertya vagy a szurokfű.

Finom szálú, szárazságtűrő sztyeppi fű, amelyet szokatlan virágzata miatt termesztenek. A vízszintesen álló kalászok kis zászlókra hasonlítanak, és egy zümmögő szúnyograjra emlékeztetnek. A szúnyogfű jól illik a természetes kertekbe más szárazságtűrő növényekkel. Nagyobb cserépben is nagyon jól nevelhető. Vázában akár 14 napig is eláll.

Érdekes, kétszínű levelű nyúlfarkfű, kontrasztos színű virágokkal, amelyek már márciusban megjelennek. A kalászok színe sötét lilásfekete, pasztellsárga porzókkal. A levelek felső oldala kékeszöld, fonákja szürkés. Hasonlít a tarka nyúlfarkfűre, de a virágszárak valamivel magasabbak, és a csomók összességében szélesebbek.

A széleslevelű uniola Észak-Amerika keleti részéről származik, ahol világos, nedves erdőkben nő. A lapos kalászok ívelt, bókoló szárakon lógnak, és bézsről rózsaszínre színeződnek, végül meleg rézszínt kapnak. Levelei üde zöldek, ősszel aranysárgára színeződnek. Friss felhasználás mellett szárításra is kiválóan alkalmas.

Gyönyörű, finom erdei fű örökzöld, áttelelő levelekkel és érdekes fehér virágzattal. Érdekes eleme a tavaszi ágyásoknak. A virágok alkalmasak friss csokrokba és szárításra is.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Tauträger légies és felálló csomókat alkot.

A szakállfű eredetileg észak-amerikai préri fű. A kertben jól alkalmazkodik a különböző nedvességi viszonyokhoz. Érdekessége a színváltozatossága. Szürkészöld árnyalatokban hajt ki, a szezon során lilásbarna árnyalatokra színeződik, és télen is vonzó marad mind alakját, mind színét tekintve. Szokatlan formájú és feltűnő virágzatai tökéletesen használhatók friss és száraz csokrokba. Finom virágai elegánsan bókolnak. Nyáron szürkészöld színű. Késő ősszel a Red Frost fajta levelei és kalászai feltűnő vöröses színűre színeződnek.

A tollborzfű Kelet-Ázsiából származik, ahol réteken és világos erdőkben nő. A keskeny levelekből álló félgömb alakú csomók, csakúgy, mint a virágok, ősszel elszíneződnek. Vázába és szárításra is alkalmasak. Ezt a fajtát a kifejezetten sötét virágaiért termesztjük, amelyek nagy mennyiségben jelennek meg, különösen a meleg nyarak után.

A koreai nádtippan Kelet-Ázsiából származik. Gyönyörű, bozontos bugáiért és erős, felálló száraiért termesztik. Az ívesen lehajló levelek kora tavasszal hajtanak ki, ősszel pedig bronzos árnyalatot kapnak. Látványos az őszi ködös reggeleken, amikor a harmatcseppek megülnek a bugákon, majd szikráznak a napon. Innen ered a neve is – gyémántfű. Vázában akár 10 napig is bírja.

A kékperje alacsony, félgömb alakú csomókat képez keskeny levelekből, amelyekből nyár elején feltűnően magas virágszárak nőnek. Akár 180 cm magasra is megnőhetnek, és ősszel a levelekhez hasonlóan gyönyörű aranysárga árnyalatokra színeződnek. A Karl Foerster fajta erősen felálló növekedésével tűnik ki.

Évelő fűféle, amely az észak-amerikai prérkről származik. A vesszős köles nagyon alkalmazkodó és hosszú életű. Az ágyásoknak világos struktúrát ad, ugyanakkor lágyító elemként is működik. Ez különösen akkor érvényesül, amikor a levélcsomók felett megjelennek a fátyolszerű virágok. A Squaw fajta első pillantásra megragadja a tekintetet borvörösre színeződő leveleivel és barnásrózsaszín virágaival.

Évelő fűféle, amely az észak-amerikai prérkről származik. A vesszős köles nagyon alkalmazkodó és hosszú életű. Az ágyásoknak világos struktúrát ad, ugyanakkor lágyító elemként is működik. Ez különösen akkor érvényesül, amikor a levélcsomók felett megjelennek a fátyolszerű virágok. A Heavy Metal fajtát feszes, felálló növekedés és kékeszöld, fémes szürkészöld levélzet jellemzi. A szigorú megjelenést szépen kiegyensúlyozzák és lágyítják a szellős virágzatok.

Az árvalányhaj virágai könnyedségükkel és finomságukkal hívják fel magukra a figyelmet az ágyásokban és a csokrokban is. Minden árvalányhaj szereti a teljes napfényt és a száraz, köves, jó vízáteresztő talajt. Ahhoz, hogy az ágyásokban a legtermészetesebbnek tűnjenek, érdemes több darabot laza csoportokba ültetni más szárazságtűrő évelőkkel és hagymásokkal együtt. Csak ekkor érvényesülnek igazán a szárak és a virágzatok, amelyek a legkisebb szellőre is megmozdulnak. Európában, Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában természetesen elterjedt fűféle. Erős szürkészöld csomókat alkot felálló szárakkal. Az ezüstfehér szálkás virágok hosszú hajra emlékeztetnek.

Évelő fűféle, amely az észak-amerikai prérkről származik. A vesszős köles nagyon alkalmazkodó és hosszú életű. Az ágyásoknak világos struktúrát ad, ugyanakkor lágyító elemként is működik. Ez különösen akkor érvényesül, amikor a levélcsomók felett megjelennek a fátyolszerű virágok. A Prairie Sky valószínűleg a legkékebb vesszős köles fajta. Nem olyan szigorú felépítésű, mint a Heavy Metal. Csomói lazábbak, és ősszel sárgára színeződnek.

Nagyon alkalmazkodó fűféle, amely a természetben legelőkön és lápos területeken nő. A kertekbe elsősorban a kivételes őszi hatás miatt ültetik, amikor a levelek arany és narancs árnyalatokba színeződnek. A Heidebraut virágzata barnáslila. Ősszel a szárak aranyszínűre színeződnek, és ívesen szétterülnek szellős legyezőkké.