Díszfüvek

Az árvalányhaj virágai légiességükkel és finomságukkal hívják fel magukra a figyelmet az ágyásokban és a csokrokban is. Minden árvalányhaj imádja a teljes napfényt és a száraz, köves, jó vízelvezetésű talajt. Ahhoz, hogy az ágyásokban a legtermészetesebben mutassanak, érdemes több darabot lazább csoportokba ültetni más szárazságtűrő évelőkkel és hagymásokkal együtt. Így érvényesülnek igazán a szárak és a legkisebb szellőre is megmozduló virágzatok. A Ponny Tails árvalányhaj Mexikó, Texas és Patagónia sztyeppéiről származó faj. A hajszálvékony, finom levelekből álló sűrű, légies csomók lószőrre emlékeztetnek. A levelek zöldek, a virágok felé haladva szalmasárga színűek. Megfelelő termőhelyen magától is elszórja a magjait.

Az őszi nyúlfarkfű egy rendkívül ellenálló díszfű, amely már kora tavasztól friss zöldet hoz a kertbe. Eredeti hazájában, a Balkán köves lejtőin hozzászokott a jó vízelvezetésű talajokhoz, ami ideális választássá teszi a kezdő kertészek számára. Rendezett, harminc-ötven centiméter magasra növő csomókat alkot. Legnagyobb előnye az élénkzöld levélzet, amely korán kihajt, és az ágyásokban sokáig, egészen télig tökéletes állapotban marad. A növény nem szenved betegségektől vagy kártevőktől, és kiválóan bírja az erős fagyokat. Augusztusban és szeptemberben finom krémes-bézs virágok jelennek meg a csomók felett. Ezek a meglehetősen nen feltűnő kalászok elegáns megjelenést kölcsönöznek a növénynek. A kertben tökéletes térkitöltő évelőként működik napos és félárnyékos helyeken egyaránt. Abszolút nagyszerűen mutat pereszlény, légies évelő díszgyertya (Gaura) vagy virágzó szurokfű társaságában. Finom virágzatait és leveleit könnyedén felhasználhatja kiegészítő zöldként friss csokrokba, vagy megszáríthatja őket apróbb virágkötészeti alkotásokhoz.

A tollborzfű Kelet-Ázsiából származik, ahol réteken és világos erdőkben nő. A keskeny levelekből álló félgömb alakú csomók, csakúgy, mint a virágok, ősszel elszíneződnek. Vázába és szárításra is alkalmasak. A Hameln fajta a hűvösebb területeken is a legmegbízhatóbban virágzók közé tartozik. A virágzatok kezdetben finom rózsaszín árnyalatúak, majd sárgásbarnára, illetve vörösesbarnára színeződnek.

A sédbúza igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Kompakt levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek ki, átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a pangó vizet is. A Goldschleier nagyon apró kalászokkal rendelkezik világossárga bugákban. A virágzat légies, világossárga felhőt alkot a levélcsomó felett.

A préri pelyvafű az észak-amerikai kiterjedt prériről származik, ahol a szabad és zabolátlan táj természetes része. Ez a díszfű takaros és nagyon sűrű, friss zöld levelekből álló zsombékokban nő, amelyek ősszel ragyogó sárga árnyalatúra színeződnek. Augusztus és szeptember folyamán a bokrok felett rózsaszín és bézs virágok finom felhői lebegnek az akár hetven centiméter magasra növő, erős szárakon. A virágok ráadásul nagyon kellemes és összetéveszthetetlen illatot árasztanak a környezetükbe. A kertben a pelyvafű leginkább napos helyre, több példányban, csoportosan ültetve érvényesül, más szárazságtűrő évelők társaságában, amelyekkel lenyűgöző sztyeppei tájat alkot. A palánták nem igényelnek bonyolult gondozást, gond nélkül elviselik a mínusz huszonnyolc fokos fagyokat, és nem szenvednek semmilyen betegségtől vagy kártevőtől. A légies és illatos virágzatok nyári csokrok vágott virágaként is kiválóak, szokatlan könnyedséget és textúrát adva nekik.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Pálava cseh fajta az extra hosszú, júliustól októberig tartó virágzási ideje miatt értékes. Más fajtákkal ellentétben virágai sterilek, és nem hoz magoncokat. Azt mondják, hogy az összes sédbúza közül a legjobban ellenáll a szárazságnak.

A mészkerülő fényperje egy elegáns és igénytelen hazai fűféle, amely már akkor felélénkíti a tavaszi kertet, amikor a többi növény még csak ébredezik. A vadonban természetes módon a melegebb területeken, sziklákon és napsütötte, jó vízelvezetésű talajú domboldalakon nő. Sűrű, takaros, körülbelül harminc centiméter magasra növő csomókat alkot. Fő vonzereje a feltűnő szürkészöld és sötétzöld levelei, amelyek megfelelő nedvesség esetén egész évben örökzöldek maradnak. Április és május folyamán a fényperje érdekes barna kalászokkal virágzik. Ezek a virágok idővel természetes módon finom bézs árnyalatúra fakulnak, és megszáradva nagyszerű, finom kiegészítői az apró száraz kötészeteknek. A virágágyásokban ideális társ a tavaszi hagymások mellé, amelyekkel nagyon harmonikus kompozíciókat alkot. Termesztésével a kezdők is játszi könnyedséggel megbirkóznak, mert a növény nem szenved betegségektől vagy kártevőktől, és a mínusz huszonnyolc fokos fagyokat is károsodás nélkül elviseli. A kiszállított, kifejlett palántát egyszerűen csak napos vagy félárnyékos helyre kell ültetni, ideálisan mintegy negyven centiméteres tőtávolság megtartásával.

Csoportos, felálló növekedésű fű. Nagyon korán hajt. Dekoratív teljes függőleges habitusával és finom virágbugáival, amelyek ezüstszürkén nyílnak. Feltűnő fehér-tarka leveleivel. A kertet egészen télig díszíti. Ültetheti vegyes ágyásokba, vagy használhatja a teret ritmikusan tagoló elemként. Csokrokba és szárításra is alkalmas.

Évelő fűféle, amely az észak-amerikai prérikeről származik. A vesszős köles nagyon alkalmazkodó és hosszú életű. Az ágyásoknak világos szerkezetet ad, és egyúttal lágyító elemként is működik. Ez főleg azután érvényesül, miután a levélcsomók felett megjelennek a fátyolszerű virágok. A Northwind egy felálló és karcsú növekedésű fajta. Szürkés-kékeszöld levelei ősszel ragyogó aranyszínűre színeződnek.

Gyönyörű, finom díszfű, amely Észak-Amerika déli részeiről származik. Keskeny, szürkészöld levelei vannak. A virágok mélyrózsaszín, pihe-puha felhőkben nyílnak, amelyek az ágyás felett enyhe pára benyomását keltik. Csokrokba is gyönyörű.

A tollborzfű Kelet-Ázsiából származik, ahol réteken és világos erdőkben nő. A keskeny levelek félgömb alakú csomókat alkotnak, amelyek ősszel, akárcsak a virágok, elszíneződnek. Alkalmasak vázába és szárításra is. A Hameln Gold fajta ősszel aranysárgára színeződik.

A tőtippan Észak-Amerika napsütötte síkságairól származik, ahol természetes módon a száraz és jó vízelvezetésű talajokon nő. Ez az igénytelen, csomókban növő fű ideális választás a kezdő termesztők számára, mert nem szenved semmilyen betegségtől vagy kártevőtől, és játszva megbirkózik az akár mínusz huszonhárom fokos fagyokkal is. A szezon során zöld levelei hívják fel magukra a figyelmet, amelyek az ősz közeledtével fokozatosan meleg narancssárgás vagy borvörös árnyalatot kapnak. Elsősorban csoportos ültetésekben vagy szárazságtűrő évelőkkel kombinálva érvényesül, ahol az egész kompozíciót csodálatosan tudja finomítani és vizuálisan összekapcsolni. Az igazi varázsa azonban a virágzásában rejlik. Augusztus és szeptember folyamán a levéltövek felett szó szerint apró, rózsaszín virágbugákból álló felhőket képez, amelyek mintegy ötven centiméter magasságban lebegnek. Légiessége és eleganciája miatt a tőtippan vágásra is rendkívül kedvelt. A virágkötők előszeretettel használják nyári és őszi csokrokba, amelyeknek könnyedséget és volument ad. Szárításra is kiválóan alkalmas, így a téli elrendezésekhez is megőrizheti a báját.

A prémes gyöngyperje vadon nő a napos és meleg, köves lejtőkön. Már május-júniusban kivirágzik krémszínű vagy ezüstfehér bugáival, amelyek elnyíláskor megszürkülnek, így harmonizálnak a szürkészöld levelekkel. A virágkötők számára korai virágzása miatt értékes, frissen és szárítva is felhasználható.

Az árvalányhaj virágai könnyedségükkel és finomságukkal hívják fel magukra a figyelmet az ágyásokban és a csokrokban is. Minden árvalányhaj szereti a teljes napfényt és a száraz, köves, jó vízáteresztő talajt. Hogy az ágyásokban a legtermészetesebben mutassanak, érdemes több darabot laza csoportokba ültetni más szárazságtűrő évelőkkel és hagymásokkal együtt. Csak ekkor érvényesülnek igazán a szárak és a virágzatok, amelyeket a legkisebb szellő is mozgásba hoz. A kunkorgó árvalányhaj egy őshonos sztyeppei fűféle, amely máshol is elterjedt Dél-, Közép- és Kelet-Európában. Erős szürkészöld csomókat alkot felálló szárakkal. A bézs színű toklászokból álló virágok éréskor szinte vízszintesen elállnak a szártól, és érdekesen kunkorodnak.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Tardiflora, a Pálava után, az egyik leggazdagabban virágzó sédbúza. Valamivel később virágzik, mint a többi.

Évelő fűféle, amely az észak-amerikai prérikeről származik. A vesszős köles nagyon alkalmazkodó és hosszú életű. Az ágyásoknak világos szerkezetet ad, és egyúttal lágyító elemként is működik. Ez főleg azután érvényesül, miután a levélcsomók felett megjelennek a fátyolszerű virágok. A Rehbraun fajtára jellemzőek a habos barna-vörös kalászok és a levélvégek, amelyek augusztustól rézvörösre és barna-vörösre színeződnek.

A 'Tinkerbell' rezgőfű egy igénytelen hazai fű, amely finom megjelenésével minden természetközeli kertben elvarázsol. Természetes módon Európa-szerte a szárazabb réteken nő, ahol a szegényebb és jó vízelvezetésű talajokat keresi. Könnyen boldogul a kevésbé tápanyagdús talajban is, nem szenved betegségekben, és gond nélkül túléli az erős fagyokat. Sűrű zöld csomókat alkot, amelyekből májustól júliusig vékony szárak hajtanak ki, az összetéveszthetetlen virágzatot hordozva. Az apró, duci szívecske alakú kalászok sárga és barna árnyalatokban játszanak. Híresek arról, hogy a legkisebb szellőre is megrezzennek, ami dinamikát és könnyedséget visz az ágyásokba. A kompakt 'Tinkerbell' fajta ötven centiméter magasra nő, és rövid életű évelőként viselkedik. Tökéletesen kiegészíti a teljes napfényben lévő szárazságtűrő évelőket. Nagyon mutatós egészen augusztusig, amikor is elnyílás után érdemes visszavágni. A virágkötők számára igazi kincs. A szárak gyönyörűek a friss nyári csokrokban, és tökéletesen alkalmasak szárításra is, miközben a virágkötészeti kompozíciókban hosszú ideig megőrzik formájukat.

A 'Limouzi' közepes rezgőfű egy igénytelen és nagyon bájos hazai fű, amely természetes módon nő a napos, szegényebb és jó vízelvezetésű talajjal rendelkező réteken és legelőkön. Már májustól előbújnak a sűrű, zöld csomóiból a hosszú, vékony szárak, amelyeken kis szív alakú, finom kalászok ringatóznak. Színük visszafogott zöld és barna árnyalatú. Éppen a legkisebb szellőre is bekövetkező folyamatos mozgásuk és zizegésük ad rendkívüli dinamikát és könnyedséget az ágyásoknak. Ez a rövid életű, körülbelül fél méter magasra növő évelő kiválóan alkalmas a színes, sztyeppei növénytársítások kiegészítésére, ahol finom kitöltő elemként szolgál a feltűnőbben virágzó fajok között. Kezdő termesztők számára is ideális, mert nem szenved betegségektől vagy kártevőktől, és gond nélkül elviseli az erős fagyokat is. A rezgőfű légies virágzatai tökéletesek nyári csokrokba vágva, és szárításra is a legkülönfélébb florisztikai célokra. Elnyílás után, nagyjából nyár végén érdemes a csomókat visszavágni, amivel elősegíti a friss megjelenésüket. A 'Limouzi' fajtát gazdag virágzás és némileg kompaktabb növekedés jellemzi, amely még a megterhelőbb körülmények között is megtartja formáját.

Finom szálú, szárazságtűrő sztyeppi fű, amelyet szokatlan virágzata miatt termesztenek. A vízszintesen álló kalászok kis zászlókra hasonlítanak, és egy zümmögő szúnyograjra emlékeztetnek. A szúnyogfű jól illik a természetes kertekbe más szárazságtűrő növényekkel. Nagyobb cserépben is nagyon jól nevelhető. Vázában akár 14 napig is eláll.

A hosszúszárú nyúlfarkfű egy igénytelen és megbízható díszfű, amely struktúrát és színt visz a tavaszi kertbe abban az időszakban, amikor a legtöbb más növény még csak ébredezik. Természetes módon Délkelet-Európa napos vagy félárnyékos sziklás lejtőin és a világos erdők szélein nő, ahol tökéletesen alkalmazkodott a jó vízelvezetésű talajokhoz. Származásának köszönhetően rendkívül fagytűrő, akár a mínusz huszonnyolc fokot is kibírja, és nem fogékony a gyakori betegségekre vagy kártevőkre. Így még egy teljesen kezdő is gond nélkül nevelheti. A cserepes palántát csupán át kell ültetni a kiválasztott helyre az ágyásba, ideális esetben jó vízelvezetésű talajba, napos vagy enyhén félárnyékos részre. A növény hamar sűrű csomókat alkot, és elsősorban egyedi, kétszínű leveleivel vonzza magára a figyelmet. Ezek felső oldala hűvös kékeszöld árnyalatú, míg az alsó elegánsan szürkés. Ezekből a csomókból már márciusban erős szárak nőnek, amelyek szokatlan, sötét lila-fekete kalászokat hordoznak; ezek meglepő kontrasztot alkotnak a pasztellsárga és krémszínű porzókkal. A virágzatok egészen májusig kitartanak, és tökéletesen kiegészítik a tavaszi hagymásokat. Ráadásul a hosszú szárú, sötét tavaszi kalászok érdekes florisztikai elemet is jelentenek. Használhatók az első tavaszi csokrokba, ahol a vázában körülbelül egy hétig frissek maradnak, vagy hagyhatja őket megszáradni a tartós száraz kötésekhez.

A laposkalász az egyik legbájosabb díszfű, amely mozgást és lágy susogást visz a kertbe. Eredetileg Észak-Amerika keleti részéről származik, ahol természetes módon a világos és nedves erdőkben vagy patakok partján nő, ezért nálunk is a félárnyékot és a humuszos, ki nem száradó talajt kedveli a leginkább. Legnagyobb díszei a kis halakra emlékeztető lapos kalászok, amelyek az ívesen lecsüngő szárakról lógnak, és a szezon során színüket a friss zöldtől a bézsen át a meleg réz árnyalatokig változtatják, míg a levelek ősszel aranysárgára színeződnek. A laposkalász kiváló választás friss csokrokba is, ahol légiességet ad, és még jobban mutat szárítva, amikor is hosszan megőrzi formáját és színét. Ráadásul ez egy teljesen fagytűrő évelő, amely gond nélkül bírja a hazai teleket, és igénytelenségével minden kertészt megörvendeztet.

Gyönyörű, finom erdei fű örökzöld, áttelelő levelekkel és érdekes fehér virágzattal. Érdekes eleme a tavaszi ágyásoknak. A virágok alkalmasak friss csokrokba és szárításra is.

Az Edith Dudszus kékperje egy kompaktabb formát képvisel, amely a kisebb évelőágyásokban is elfér. Ez az évelő fű sűrű, keskeny zöld levelekből álló töveket képez, amelyekből a nyár második felében finom bugákban végződő, egyenes szárak nőnek ki. A fajta a sötétbíbor virágzatai miatt kedvelt, amelyek csodálatos kontrasztot alkotnak a levelek világoszöld színével. Az ősz beköszöntével az egész növény átalakul, és a sárga, valamint a telített narancssárga árnyalataival ragyogja be a kertet. Ideális növény a kezdők számára, mert nem szenved a kártevőktől vagy a betegségektől, és kiválóan bírja az éghajlati viszonyainkat, beleértve a kemény fagyokat is. Az élőhelyek közül a napos és a félárnyékos is megfelel számára, ideálisan egy jó vízelvezetésű, de a nedvességet megtartó vályogos talajban. A virágszárak erősek és csomó nélküliek (innen ered a cseh neve is). A virágkötészetben a vázában mutatott tartósságuk miatt nagyon kedveltek, de a legnagyobb parádét a szárított kötészetekben, vagy az ágyásban téli hatásként meghagyva mutatják.

A tollborzófüvek Kelet-Ázsiából származnak, ahol réteken és világos erdőkben nőnek. Keskeny levelekből álló félgömb alakú csomókat alkotnak, amelyek ősszel, akárcsak a virágok, elszíneződnek. Alkalmasak vázába és szárításra is.

A szakállfű eredetileg észak-amerikai préri fű. A kertben jól alkalmazkodik a különböző nedvességi viszonyokhoz. Érdekessége a színváltozatossága. Szürkészöld árnyalatokban hajt ki, a szezon során lilásbarna árnyalatokra színeződik, és télen is vonzó marad mind alakját, mind színét tekintve. Szokatlan formájú és feltűnő virágzatai tökéletesen használhatók friss és száraz csokrokba. Finom virágai elegánsan bókolnak. Nyáron szürkészöld színű. Késő ősszel a Red Frost fajta levelei és kalászai feltűnő vöröses színűre színeződnek.

Évelő fűféle, amely az észak-amerikai prérkről származik. A vesszős köles nagyon alkalmazkodó és hosszú életű. Az ágyásoknak világos struktúrát ad, ugyanakkor lágyító elemként is működik. Ez különösen akkor érvényesül, amikor a levélcsomók felett megjelennek a fátyolszerű virágok. A Strictum egy magas, felálló és széles bokrú fajta, amely ősszel élénk okkersárgára színeződik. Karl Förster nemesítette, és tulajdonságai miatt továbbra is népszerű szoliterként vagy csoportosan ültetve takaróelemként.

A tollborzfű Kelet-Ázsiából származik, ahol réteken és világos erdőkben nő. A keskeny levelekből álló félgömb alakú csomók, csakúgy, mint a virágok, ősszel elszíneződnek. Vázába és szárításra is alkalmasak. Ezt a fajtát a kifejezetten sötét virágaiért termesztjük, amelyek nagy mennyiségben jelennek meg, különösen a meleg nyarak után.

Igénytelen és bájos hazai fű, amely rendkívüli finomságot és játékosságot visz minden virágágyásba. A rezgőfű őshonos faj, amellyel a természetben napos réteken és szárazabb legelőkön találkozhatunk. A kertben beéri a szegényebb, de jó vízelvezetésű talajjal, napos vagy félárnyékos helyen. Sűrű csomókat alkot, amelyekből már május folyamán vékony, hajlékony szárak bújnak elő barna virágzattal. Az apró, szív alakú kalászok a legkisebb szellőre is táncra perdülnek, és dinamikát adnak a térnek. Bár a rövid életű évelők közé tartozik, megfelelő helyen a növénytársítás megbízható részévé válik. Az ágyásokban kiválóan kiegészíti az erőteljesebben virágzó fajokat, és lágyítja a teljes kompozíciót. Szilárd helye van a virágkötészetben is. Kiválóan alkalmas vágott virágként nyári csokrokba, amelyeknek könnyedséget és légiességet kölcsönöz. Tökéletesen felhasználható szárított kötésekhez is, ahol hosszú ideig megőrzi formáját. Késő nyárig gyönyörű marad, ezt követően érdemes az elnyílt szárakat visszavágni. A 'Zitterzebra' fajta ráadásul kivételes a színezetével; leveleit hosszanti, zöld-fehér csíkok díszítik, amelyek friss és modern megjelenést kölcsönöznek neki.

Gyorsan növő díszfű feltűnő, sötét borvörös színű levelekkel. Júliustól októberig rózsaszínes-borvörös kalászokkal virágzik, amelyek fokozatosan bézs színűre halványulnak. Nemcsak virágával, hanem teljes habitusával és feltűnő, kontrasztos színeivel is érdekes.