Gyepes sédbúza Goldschleier

Az árvalányhaj virágai légiességükkel és finomságukkal hívják fel magukra a figyelmet az ágyásokban és a csokrokban is. Minden árvalányhaj imádja a teljes napfényt és a száraz, köves, jó vízelvezetésű talajt. Ahhoz, hogy az ágyásokban a legtermészetesebben mutassanak, érdemes több darabot lazább csoportokba ültetni más szárazságtűrő évelőkkel és hagymásokkal együtt. Így érvényesülnek igazán a szárak és a legkisebb szellőre is megmozduló virágzatok. A Ponny Tails árvalányhaj Mexikó, Texas és Patagónia sztyeppéiről származó faj. A hajszálvékony, finom levelekből álló sűrű, légies csomók lószőrre emlékeztetnek. A levelek zöldek, a virágok felé haladva szalmasárga színűek. Megfelelő termőhelyen magától is elszórja a magjait.

Gyönyörű alacsonyabb fűféle, amely korai kihajtása és leveleinek télig tartó tartóssága miatt értékes. A virágok inkább jelentéktelenek, bézses színűek, és csak később nyáron és ősszel jelennek meg a zöld csomókban. A levelek színe élénkzöld. Remek kombináció olyan fajokkal, mint a pereszlény, a díszgyertya vagy a szurokfű.

Csomós, felálló növekedésű fűféle. Nagyon korán kihajt. Dekoratív a teljes vertikális megjelenésével és finom virágbugáival, amelyek ezüstszürkén nyílnak, nyáron megsárgulnak és homokbézsbe mennek át. A kertet egészen télig díszíti. Ültetheti vegyes ágyásokba, vagy használhatja a teret ritmikusan tagoló elemként. Hasznosítható csokrokba és szárításra is.

A tollborzfű Kelet-Ázsiából származik, ahol réteken és világos erdőkben nő. A keskeny levelekből álló félgömb alakú csomók, csakúgy, mint a virágok, ősszel elszíneződnek. Vázába és szárításra is alkalmasak. A Hameln fajta a hűvösebb területeken is a legmegbízhatóbban virágzók közé tartozik. A virágzatok kezdetben finom rózsaszín árnyalatúak, majd sárgásbarnára, illetve vörösesbarnára színeződnek.

Észak-amerikai préri területekről származó fűféle. Sűrű csomókban nő, amelyekből nyáron feltűnően kiemelkednek a finom, illatos virágú szárak. Legjobban több darabból álló csoportba ültetve érvényesül, évelők társaságában.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Pálava cseh fajta az extra hosszú, júliustól októberig tartó virágzási ideje miatt értékes. Más fajtákkal ellentétben virágai sterilek, és nem hoz magoncokat. Azt mondják, hogy az összes sédbúza közül a legjobban ellenáll a szárazságnak.

A nyúlfarkfű hazai fűfélénk, melegebb vidékeken, sziklákon és napos lejtőkön nő. Előnye a megfelelő nedvesség esetén örökzöld levélzet és a kora tavaszi virágzás. A levelek színe szürkéskék. A feltűnően sötét virágok fokozatosan bézs színűre fakulnak. Jól kombinálható tavaszi hagymásokkal.

Csoportos, felálló növekedésű fű. Nagyon korán hajt. Dekoratív teljes függőleges habitusával és finom virágbugáival, amelyek ezüstszürkén nyílnak. Feltűnő fehér-tarka leveleivel. A kertet egészen télig díszíti. Ültetheti vegyes ágyásokba, vagy használhatja a teret ritmikusan tagoló elemként. Csokrokba és szárításra is alkalmas.

Gyönyörű, finom díszfű, amely Észak-Amerika déli részeiről származik. Keskeny, szürkészöld levelei vannak. A virágok mélyrózsaszín, pihe-puha felhőkben nyílnak, amelyek az ágyás felett enyhe pára benyomását keltik. Csokrokba is gyönyörű.

Évelő fűféle, amely az észak-amerikai prérikeről származik. A vesszős köles nagyon alkalmazkodó és hosszú életű. Az ágyásoknak világos szerkezetet ad, és egyúttal lágyító elemként is működik. Ez főleg azután érvényesül, miután a levélcsomók felett megjelennek a fátyolszerű virágok. A Northwind egy felálló és karcsú növekedésű fajta. Szürkés-kékeszöld levelei ősszel ragyogó aranyszínűre színeződnek.

A tőtippan Észak-Amerikából származik. Ennek a csomós növekedésű fűfélének a levelei meleg narancsos-vörös árnyalatúak. De igazi varázsa az illatos, lila-rózsaszín virágbugák felhőjében rejlik. Kiemelkedik a csoportos ültetésekben, amelyeket képes lágyítani és összekötni. Ugyanezen hatás elérése érdekében használjuk csokrokban is.

A prémes gyöngyperje vadon nő a napos és meleg, köves lejtőkön. Már május-júniusban kivirágzik krémszínű vagy ezüstfehér bugáival, amelyek elnyíláskor megszürkülnek, így harmonizálnak a szürkészöld levelekkel. A virágkötők számára korai virágzása miatt értékes, frissen és szárítva is felhasználható.

Gyönyörű, finom díszfű, amely Oklahomából és Texasból származik. Keskeny, szürkészöld levelei vannak. A virágok rózsaszín, pihe-puha felhőkben nyílnak, amelyek az ágyás felett enyhe pára benyomását keltik. Csokrokba is gyönyörű.

A tollborzfű Kelet-Ázsiából származik, ahol réteken és világos erdőkben nő. A keskeny levelek félgömb alakú csomókat alkotnak, amelyek ősszel, akárcsak a virágok, elszíneződnek. Alkalmasak vázába és szárításra is. A Hameln Gold fajta ősszel aranysárgára színeződik.

Az árvalányhaj virágai könnyedségükkel és finomságukkal hívják fel magukra a figyelmet az ágyásokban és a csokrokban is. Minden árvalányhaj szereti a teljes napfényt és a száraz, köves, jó vízáteresztő talajt. Hogy az ágyásokban a legtermészetesebben mutassanak, érdemes több darabot laza csoportokba ültetni más szárazságtűrő évelőkkel és hagymásokkal együtt. Csak ekkor érvényesülnek igazán a szárak és a virágzatok, amelyeket a legkisebb szellő is mozgásba hoz. A kunkorgó árvalányhaj egy őshonos sztyeppei fűféle, amely máshol is elterjedt Dél-, Közép- és Kelet-Európában. Erős szürkészöld csomókat alkot felálló szárakkal. A bézs színű toklászokból álló virágok éréskor szinte vízszintesen elállnak a szártól, és érdekesen kunkorodnak.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Tardiflora, a Pálava után, az egyik leggazdagabban virágzó sédbúza. Valamivel később virágzik, mint a többi.

Igénytelen őshonos fű, amely sűrű zöld növényzetet alkot. Már májusban kihajtanak a hosszú szárak finom, kis szívecskék formájú kalászokkal. Nagyon látványos a mozgásuk a legkisebb szellőre is. Augusztusig vagy szeptemberig szép. Elvirágzás után érdemes visszavágni. Tökéletesen alkalmas szárításra.

Igénytelen őshonos fű, amely sűrű zöld növényzetet alkot. Már májusban kihajtanak a hosszú szárak finom, kis szívecskék formájú kalászokkal. Nagyon látványos a mozgásuk a legkisebb szellőre is. Augusztusig vagy szeptemberig szép. Elvirágzás után érdemes visszavágni. Tökéletesen alkalmas szárításra.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Schottland fajta virágai a virágzás kezdetén barnák, később aranyszínűvé válnak. A levélcsomók 60 centiméterre, a virágszárak akár 120 centiméterre is megnőnek.

Dél- és Közép-Európa jó vízáteresztő, kavicsos talajain természetesen előforduló díszfű. Az egyik legtovább virágzó fűféle, amely magas díszítőértékét egészen télig megőrzi. Tollas, ezüstös virágzatai kecses ívben hajolnak meg, légiességet és mozgást víve az évelő kompozíciókba. Kiváló vágott virágnak friss csokrokba és szárításra is.