Tollborzfű viridescens

Vásárlóinknak már erős és fejlett palántákat szállítunk, így a nevelésük a teljesen kezdők számára is ideális. Amint megérkezik a csomag, javasoljuk, hogy a növényt óvatosan csomagolja ki, alaposan öntözze meg, és a lehető leghamarabb ültesse át végleges helyére. Akár szabadföldbe, akár nagy cserépbe ülteti, ne felejtse el betartani az ajánlott 80 cm-es ültetési távolságot.

A dús virágzat, azaz az apró, bolyhos kalászok (ún. kefék) a nyár legvégén, többnyire augusztus folyamán jelennek meg, és egészen szeptember végéig, sőt október mélyéig díszítik a tövet. A 'Viridescens' fajtát kifejezetten vonzó, sötét, barna árnyalatú virágaiért termesztik. Egy igazán meleg és napos nyár után a növény hatalmas és lenyűgöző mennyiségű virágot hoz.

A legjobb eredmény érdekében azt javasoljuk, hogy a tollborzfűnek nagyon meleg és teljesen napos helyet válasszon. Bár a növény elviseli a félárnyékot is, tűző napon sokkal dúsabban virágzik. A napsugarak elengedhetetlenek a levelek gyönyörű sárgás és zöldes őszi elszíneződéséhez is.

Igen, ez a fajta nagyon alkalmas és népszerű edényekben vagy díszes virágládákban való nevelésre. A sikeres növekedéshez azonban a növénynek mindenképpen szüksége van egy legalább 15 literes, kellően tágas virágcserépre, hogy a gyökérzetnek legyen helye a fejlődésre. A cserép aljára mindenképpen helyezzen el egy vastag drénréteget (pl. kavics vagy agyaggranulátum), hogy a felesleges víz minden öntözés után szabadon elfolyhasson.

A Pennisetum alopecuroides 'Viridescens' fajta a vályogos, jó vízáteresztő és tápanyagban gazdag (humuszos) talajt kedveli. Rendkívül fontos, hogy a föld ne tartsa vissza a felesleges vizet. Tartósan vizes és nehéz talajban a palánta gyökerei nagyon gyorsan elrothadhatnak.

Ez a fajta mérsékelt öntözést igényel. Szabadföldben általában elegendő a természetes csapadék, azonban forró és száraz nyarakon javasoljuk a növény rendszeres öntözését közvetlenül a tövénél, hogy a víz ne jusson a levélzet közepébe. A trágyázás nem bonyolult: tavasszal elegendő egy kevés érett komposztot adni a növény tövéhez. Tipp: Szigorúan kerülje az erős, nitrogén alapú túltrágyázást, mert a növény a virágzás rovására hosszú, vékony leveleket növesztene.

Ez a növény rendkívül fagytűrő, és megbízhatóan átvészeli a nagyon erős, akár -28,9 °C-os fagyokat is (5a zóna). A fagyok beállta előtt azonban a szárakat semmiképpen ne vágja vissza. Elég, ha egy erős kerti zsineggel a levélzet egészét szorosan összeköti egy kévébe. Ezzel egy természetes „esernyőt” alakít ki, amely megvédi a növény közepét a túlzott téli nedvesség és a hó behatolásától, ami biztonsággal megelőzi a rothadást.

A téli védelmet szolgáló összekötést csak a tavasz legelején, általában március végén vagy április elején bontsa ki, közvetlenül azelőtt, hogy az új hajtások növekedésnek indulnának. Erős és éles kertészeti ollóval vágja vissza a teljes tövet körülbelül 5–10 centiméterrel a talajszint felett. A tő ezt követően új, egészséges és erős leveleket fog növeszteni.

Természetesen, jellegzetes barna, elegáns és tömött virágzatai tökéletesen alkalmasak vágott virágnak vázába vagy szárításra. Ha téli dekorációnak szeretné megszárítani, akkor metszőollóval vágja le őket pontosan akkor, amikor teljesen kifejlődtek, de még nem hullatják a virágporukat. Ezt követően kösse őket kisebb csokrokba, és akassza fel őket virágzatukkal lefelé egy sötét, száraz és jól szellőző helyen.

Ez a konkrét probléma az idősebb díszfüveknél viszonylag gyakori és nagyon könnyen orvosolható. Ha a tollborzfű néhány év után fokozatosan veszít vitalitásából, vagy a közepe felől száradni kezd, eljött a megújítás ideje. Tavasszal az egész meggyengült tövet óvatosan ássa ki, egy ásó segítségével ossza több kisebb egészséges részre, majd ezeket ültesse friss földbe egy új helyre.

Egyáltalán ne aggódjon, a növénye nagy valószínűséggel kiváló kondícióban van. A tollborzfű genetikai adottsága, hogy sokkal később hajt ki, mint a legtöbb közönséges kerti növény; a biztonságos ébredéshez valóban meleg tavaszi napokra van szüksége. Mielőtt az új levelek fejlődésnek indulnának, a tő kiszáradtnak és jelentéktelennek tűnik. Ezért érdemes türelmesnek lenni, és nem megpróbálni túl korán kiásni a növényt abban a téves hitben, hogy nem élte túl a telet.

Mivel a tollborzfű csak viszonylag későn hajt ki tavasszal, és virágzásig meglehetősen jelentéktelen, ideális választás tavaszi hagymásokkal társítani. A közvetlen közelébe ültetett nárciszok és tulipánok gyönyörűen élénkítik és kitöltik az ágyás tavaszi ürességét.

Egyáltalán nem, a tollborzfű (Pennisetum alopecuroides) egyáltalán nem mérgező, és semmilyen egészségügyi kockázatot nem jelent sem a kertészek, sem a kíváncsi háziállatok számára. Ha kedvencei szívesen rágcsálják a füvek zöld leveleit, ennél a biztonságos növénynél nem kell emésztési panaszoktól tartania. Bár a környezetre ártalmatlan, emberi fogyasztásra vagy kulináris felhasználásra nem alkalmas.

A kifejlett növény nagyon rendezett és sűrű, félgömb alakú töveket alkot. Maguk a lehajló levelek valamivel alacsonyabbak, de a csúcsidőszaknak számító őszi virágzáskor (augusztus–október) a növény a kalászokkal együtt eléri az akár 60–100 cm-es magasságot is. A kifejlett tő meglehetősen széles és bokros, ezért csoportos ültetésnél mindenképpen számoljon legalább 80 cm-es ültetési távolsággal.

Igen, ennek az évelő fajtának a legmegbízhatóbb és legegyszerűbb szaporítási módja a tőosztás a tavaszi időszakban, ideális esetben április-májusban. Ezzel a vegetatív módszerrel nemcsak ingyen juthat új, minőségi növényekhez, de biztos lehet benne, hogy az utódok pontosan ugyanolyan tulajdonságokkal és ugyanazzal az összetéveszthetetlen sötét virágszínnel rendelkeznek majd, mint az anyanövény.

A tollborzfű otthona több ezer kilométerre van, mégpedig Kelet-Ázsiából származik, ahol a vadonban világos erdőszéleket és hatalmas réteket szegélyez. A téli hatás óriási építészeti előnyt jelent abban az időszakban, amikor a kert nagy része úgymond alszik. A le nem vágott és ősszel szorosan összekötött barna tövek ugyanis kiválóan megtartják alakjukat. Amint rájuk esik a hó, vagy finom zúzmara képződik a szárakon, egészen varázslatos látványt nyújtanak.

Kiváló hírünk van! A tollborzfű rendkívül életerős növény, amely egészséges körülmények között gyakorlatilag semmilyen gombás betegségtől nem szenved. Ráadásul a szokásos kerti kártevők, mint a levéltetvek, takácsatkák vagy hernyók, természetes módon elkerülik. A karbantartáshoz tehát egyáltalán nincs szüksége semmilyen vegyi permetezőszerre vagy speciális műtrágyára.