Ornamental grasses

Észak-amerikai préri területekről származó fűféle. Sűrű csomókban nő, amelyekből nyáron feltűnően kiemelkednek a finom, illatos virágú szárak. Legjobban több darabból álló csoportba ültetve érvényesül, évelők társaságában.

A nyúlfarkfű hazai fűfélénk, melegebb vidékeken, sziklákon és napos lejtőkön nő. Előnye a megfelelő nedvesség esetén örökzöld levélzet és a kora tavaszi virágzás. A levelek színe szürkéskék. A feltűnően sötét virágok fokozatosan bézs színűre fakulnak. Jól kombinálható tavaszi hagymásokkal.

A prémes gyöngyperje vadon nő a napos és meleg, köves lejtőkön. Már május-júniusban kivirágzik krémszínű vagy ezüstfehér bugáival, amelyek elnyíláskor megszürkülnek, így harmonizálnak a szürkészöld levelekkel. A virágkötők számára korai virágzása miatt értékes, frissen és szárítva is felhasználható.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Schottland fajta virágai a virágzás kezdetén barnák, később aranyszínűvé válnak. A levélcsomók 60 centiméterre, a virágszárak akár 120 centiméterre is megnőnek.

Csoportos, felálló növekedésű fű. Nagyon korán hajt. Dekoratív teljes függőleges habitusával és finom virágbugáival, amelyek ezüstszürkén nyílnak. Feltűnő fehér-tarka leveleivel. A kertet egészen télig díszíti. Ültetheti vegyes ágyásokba, vagy használhatja a teret ritmikusan tagoló elemként. Csokrokba és szárításra is alkalmas.

Igénytelen őshonos fű, amely sűrű zöld növényzetet alkot. Már májusban kihajtanak a hosszú szárak finom, kis szívecskék formájú kalászokkal. Nagyon látványos a mozgásuk a legkisebb szellőre is. Augusztusig vagy szeptemberig szép. Elvirágzás után érdemes visszavágni. Tökéletesen alkalmas szárításra.

A tollborzófüvek Kelet-Ázsiából származnak, ahol réteken és világos erdőkben nőnek. Keskeny levelekből álló félgömb alakú csomókat alkotnak, amelyek ősszel, akárcsak a virágok, elszíneződnek. Alkalmasak vázába és szárításra is.

A sédbúza egy igénytelen őshonos fű, amely télen is zöld marad. A természetben réteken és erdei tisztásokon nő. Takaros levélcsomót alkot, amelyből finom, vékony szárak nőnek átlátszó virágfelhőkkel. Alkalmazkodik a nehezebb körülményekhez is, mint a száraz árnyék vagy a tömörödött talaj, és elviseli a vízborítottságot is. A Tauträger légies és felálló csomókat alkot.

Érdekes, kétszínű levelű nyúlfarkfű, kontrasztos színű virágokkal, amelyek már márciusban megjelennek. A kalászok színe sötét lilásfekete, pasztellsárga porzókkal. A levelek felső oldala kékeszöld, fonákja szürkés. Hasonlít a tarka nyúlfarkfűre, de a virágszárak valamivel magasabbak, és a csomók összességében szélesebbek.

A kékperje alacsony, félgömb alakú csomókat képez keskeny levelekből, amelyekből nyár elején feltűnően magas virágszárak nőnek. Akár 180 cm magasra is megnőhetnek, és ősszel a levelekhez hasonlóan gyönyörű aranysárga árnyalatokra színeződnek. A Karl Foerster fajta erősen felálló növekedésével tűnik ki.

Nagyon alkalmazkodó fűféle, amely a természetben legelőkön és lápos területeken nő. Kertekbe elsősorban a kivételes őszi hatás miatt ültetik, amikor a levelek arany és narancssárga tónusokra színeződnek. A Heidezwerg fajtát sötétbíbor-lilás virágzata miatt termesztik.