Díszköles Rubens

A tollborzfű (Pennisetum) a közvetlen napfényt kedveli a legjobban. Éppen a bőséges napsütés garantálja a levelek legszebb sötét bordó elszíneződését és a gazdag virágzást.

Árnyékban a növény feleslegesen megnyúlna, sokkal kevésbé virágozna, a színe pedig nem lenne annyira kifejező és kontrasztos.

Igen, ez kifejezetten ideális és nagyon népszerű termesztési mód! Mivel átteleltethető növényről van szó, és javasoljuk fagymentes helyen való teleltetését, a konténeres termesztés nagyon praktikus választás.

A tollborzfű ráadásul az erkélyeken és teraszokon is lenyűgözően mutat, legyen szó önálló szoliter növényről vagy más virágzó egynyáriakkal való kombinációról.

A Rubens fajta 40–80 cm magasra nő, és gyönyörű, dús bokrokat képez. Ha több növényt szeretne ültetni az ágyásba, javasoljuk, hogy tartsa be a kb. 70 cm-es ültetési távolságot.

Egy négyzetméterre tehát bőségesen elegendő 2 palánta, hogy a növényeknek elegendő helyük legyen a növekedéshez.

Bár ennek a fajtának az elméleti fagytűrése -18 °C-ig terjed (7a klímazóna), a mi körülményeink között a kinti teleltetést nem javasoljuk, mivel a növény nem mutat jól télen.

A magyarországi télre ugyanis jellemzőek a gyakori hőmérséklet-ingadozások és a túlzott téli nedvesség, ami nem tesz jót a növénynek – gyakran elrothad a gyökérnyaka. Ezért nálunk a tollborzfüvet leggyakrabban egynyáriként termesztik, vagy télire hűvös helyre teszik.

Ez a növény a vályogos, jó vízáteresztő és humuszos talajt kedveli.

Nagyon fontos, hogy a szubsztrátum ne tartson vissza túl sok vizet. A túlöntözés a gyökerek rothadásához és a növény károsodásához vezet. Ha a kertben nehéz, agyagos talaj van, javasoljuk, hogy ültetéskor homokkal vagy apró kaviccsal lazítsa fel.

Ahhoz, hogy a tollborzfű megőrizze leveleinek mély bordó színét és elegendő energiája legyen a gazdag virágzáshoz, ajánlott a szezon alatt rendszeresen tápozni.

Ideális esetben használjon általános folyékony tápoldatot díszfüvekhez vagy díszlevelű növényekhez. Ezt az öntözővízzel együtt, kéthetente alkalmazza tavasztól nyár végéig.

Ha a tollborzfüvet több szezonon át szeretné nevelni, a fagyok beállta előtt vigye be az edényével együtt egy világos és hűvös helyiségbe (ideálisan 5–10 °C körüli hőmérsékletre).

Tél alatt csökkentse az öntözést a minimálisra, éppen csak annyira, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki teljesen. Tavasszal aztán metszze vissza a növényt, esetleg ültesse át friss aljzatba, és fokozatosan kezdje el újra öntözni.

A tollborzfű közepes öntözést igényel. A forró nyári napokon, különösen, ha cserépben neveli, öntözze rendszeresen, amint az aljzat felső rétege kiszáradt.

Ügyeljen azonban a tartós vízállásra – a cserép vagy láda alján mindig legyenek lyukak a felesleges víz elvezetéséhez.

Ez a díszfű nagyon gazdagon virágzik augusztustól októberig.

Csodálatos, bolyhos, kefeszerű kalászokat képez. Kezdetben sötétlila vagy bordó színűek, amelyek csodásan harmonizálnak a sötét levelekkel. Ahogy a növény lassan elvirágzik, a kalászok fokozatosan elegáns bézs színűre halványodnak.

Határozottan igen! A tollborzfű kifejezetten kiváló vágott virágnak és szárításra is. Bordó kalászai csodásan kiegészítik az élénk őszi csokrokat.

Ha száraz kötészetbe szeretné szárítani, a kalászokat közvetlenül a teljes kinyílás után vágja le, még mielőtt természetes módon elkezdenének halványodni és a magokat hullatni. Ideális esetben fejjel lefelé lógatva, száraz, árnyékos és jól szellőző helyen szárítsa őket.

Ennél a fűfélénél a leggyakoribb ok az öntözéssel kapcsolatos probléma.

A levélvégek száradása általában a forró napokon tapasztalható vízhiányra utal, különösen a kisebb cserépben nevelt növényeknél. Ezzel szemben, ha a növény összességében sárgul és lankadtnak tűnik, valószínűleg huzamosabb ideig vízben állt, és a gyökerei rothadnak. Ellenőrizze a szubsztrátum nedvességét, és azonnal módosítsa az öntözést.

Nem kell aggódnia. Ez a díszfű a mi éghajlati viszonyaink között nem veti el magát magától, és semmiképpen sem tartozik az agresszív vagy invazív fajok közé.

Megtartja kompakt, rendezett tőalakját, és nem terjed el ellenőrizetlenül a környező virágágyásokban.

A tollborzfű (Pennisetum) nem mérgező, sem emberekre, sem kutyákra vagy macskákra nézve.

Teljesen biztonságos díszfű. Ha van macskája, előfordulhat, hogy időnként megkóstolja a hosszú leveleket, de semmilyen mérgezési veszély nem fenyegeti.

Remek hírünk van! A tollborzfű gyakorlatilag teljesen problémamentes és nagyon ellenálló.

Betegségekkel és kártevőkkel szemben is mentesnek tekinthető. A nevelése így igazi öröm, amelyet még egy kezdő kertész is könnyedén elsajátíthat.