Tüdőfű

A Pulmonaria officinalis, ismertebb nevén az orvosi tüdőfű, egy hálás évelő növény, amely évszázadok óta megállja a helyét a kertekben, nemcsak szépsége, hanem a gyógyászatban betöltött történelmi szerepe miatt is. A latin név a foltos levelekre utal, amelyek a középkori füvesembereknek az emberi tüdőre emlékeztettek. Ma elsősorban megbízható növényként értékeljük az árnyékos és félárnyékos részeken, ahol más fajok nem nagyon élnek meg. Márciusban és áprilisban apró virágok özönével virágzik, miközben egyetlen növényen gyakran egyszerre figyelhetők meg a rózsaszín, lila és kék virágok. Ez a színjáték csodálatos kontrasztot alkot a levelek üde zöldjével. A tüdőfű szereti a humuszos, vályogos, elegendő nedvességet biztosító talajt, de miután meggyökeresedik, nagyon ellenálló. Kiválóan illik a természetes és erdei kertekbe lombhullató fák aljnövényzeteként. Bár vázába vágásra nem igazán alkalmas, az ágyásban óriási szolgálatot tesz azzal, hogy kora tavasszal odavonzza az első éhes beporzókat. A növény könnyen elszaporodik, sőt újravetheti magát, amivel fokozatosan kitölti az ágyások üres helyeit.

Az árnyékba való évelőknek nem kell csak zöldnek és feltűnésmentesnek lenniük, amit a 'Blue Ensign' tüdőfű is bizonyít a maga eltéveszthetetlen virágaival. A természetben ezek a növények nedvesebb ligetekben és ártéri erdőkben élnek, aminek köszönhetően tökéletes választást jelentenek a kifejlett fák alatti aljnövényzetnek vagy a házak északi oldalára, ahol más évelők nem nagyon fejlődnek. Humuszos, vályogos talajt igényelnek, amely soha nem szárad ki teljesen, és ezért cserébe nagy életerővel hálálják meg a gondoskodást. A palánták -30 °C-ig teljesen télállók, így gond nélkül átvészelik a kemény teleket is, és tavasszal megbízhatóan újra kihajtanak. A 'Blue Ensign' fajta a többi tüdőfű közül talán a legsötétebb és legtisztább kék árnyalatával emelkedik ki, amely más tüdőfüvektől eltérően a kinyílás után sem változik rózsaszínűvé. Levelei egyszínű sötétzöldek, pöttyök nélkül, ami elnyílás után is elegáns megjelenést kölcsönöz a növénynek. Bár vázába vágásra vagy szárításra nem alkalmas, az ágyásban nagyon jól mutat a tavaszi hagymásokkal vagy a hunyorokkal kombinálva. Ráadásul egy olyan növényről van szó, amely a népi gyógyászatban is ismert, és zsenge levelei ehetőek.