Tüdőfű

Az Azurea hű a nevéhez, és égszínkék színt hoz a tavaszi napokba, amely fokozatosan lilás árnyalatokba vált. Ez a tüdőfű egy kultivárja, amely a természetben nedves hegyi réteken és világos erdőkben fordul elő. A kertben is hasonló körülményeket, azaz félárnyékos vagy árnyékos fekvést igényel, jó vízelvezetésű, humuszos és folyamatosan enyhén nedves talajjal. 20-30 centiméter körüli magasságot ér el, és rendezett csomókat alkot, amelyek idővel enyhén terjeszkednek. Lándzsa alakú levelei tiszta zöldek, azaz hiányzik róluk a közönséges tüdőfüvekre jellemző foltosság, ami előnyt jelenthet a cserjék aljnövényzetének nyugodtabb kompozícióiban. Ez a hosszú életű évelő ideális választás kezdőknek is, mivel nem szenved a betegségektől vagy a kártevőktől, és az erős fagyokat is kiválóan viseli. Bár vázába vágott virágként és szárításra sem alkalmas, a szolgálatát közvetlenül az ágyásban is megteszi, ahol vonzza a hasznos rovarokat. A tavaszi elvirágzás után a növény részben visszahúzódik, hogy a szezon hátralevő részére új lombozatot neveljen. Mivel a nyári lombozat általában nem olyan sűrű, az Azurea-t csoportokba ültetve vagy apró tavaszi hagymásokkal és díszfüvekkel keverve ajánljuk telepíteni, amelyek biztosítják az egész szezonon át tartó hatást.

A Pulmonaria officinalis, ismertebb nevén az orvosi tüdőfű, egy hálás évelő növény, amely évszázadok óta megállja a helyét a kertekben, nemcsak szépsége, hanem a gyógyászatban betöltött történelmi szerepe miatt is. A latin név a foltos levelekre utal, amelyek a középkori füvesembereknek az emberi tüdőre emlékeztettek. Ma elsősorban megbízható növényként értékeljük az árnyékos és félárnyékos részeken, ahol más fajok nem nagyon élnek meg. Márciusban és áprilisban apró virágok özönével virágzik, miközben egyetlen növényen gyakran egyszerre figyelhetők meg a rózsaszín, lila és kék virágok. Ez a színjáték csodálatos kontrasztot alkot a levelek üde zöldjével. A tüdőfű szereti a humuszos, vályogos, elegendő nedvességet biztosító talajt, de miután meggyökeresedik, nagyon ellenálló. Kiválóan illik a természetes és erdei kertekbe lombhullató fák aljnövényzeteként. Bár vázába vágásra nem igazán alkalmas, az ágyásban óriási szolgálatot tesz azzal, hogy kora tavasszal odavonzza az első éhes beporzókat. A növény könnyen elszaporodik, sőt újravetheti magát, amivel fokozatosan kitölti az ágyások üres helyeit.