Tűzgyökér

A zöld levelű tűzeső megbízhatóan bevilágítja kertje félárnyékos zugait, és egészen késő őszig életet visz bele. Természetes módon világos erdőkben és hegyoldalakon nő, ezért az ideális helyet félárnyékban vagy napon találja meg számára, jó vízelvezetésű, vályogos talajjal. Egy cserépben kifejlett palántát kap tőlünk, amely kiültetés után gyorsan sűrű bokrot alkot. A nagyon hálás évelők közé tartozik, amelyeket elkerülnek a betegségek és a kártevők, és a zord körülményekkel is megbirkózik. A macrorrhiza változatot a viszonylag nagy, bársonyos felületű zöld levelek jellemzik. A levélrózsák megbízhatóan eltakarják a szabad talajt, és télen is megőrzik vonzó megjelenésüket. Szerkezetével remekül kiegészíti a füveket és páfrányokat a természetes stílusú ültetésekben. Szeptember és október folyamán 40-60 centiméter hosszú, légies virágzatot fejleszt, amely tele van apró krémfehér és lime-zöld virágokkal. Ezek hatalmas vonzerőt jelentenek a méhek és a poszméhek számára. A magasabb virágos szárakat a virágkötők körében is rendkívül nagyra értékelik. Kiválóan alkalmasak vázába történő vágásra, ahol finom benyomást keltenek, és sok napon át örömet okoznak.

A Rockies Amber tűzeső egy lenyűgöző évelő növény, amely színeivel garantáltan feldobja kertje árnyékos zugait. A tűzeső eredeti vadon élő fajai Észak-Amerika erdős és sziklás vidékeiről származnak, ahol a fák koronája alatt aljnövényzetként nőnek. Ezért nálunk is a félárnyékban vagy árnyékban érzik magukat a legjobban. Jól érzi magát az átlagos, jó vízelvezetésű vályogtalajban, közepes öntözés mellett. Tőlünk egy kifejlett cserepes palántát kap, amelyet elég csak egyenesen az ágyásba ültetni, ahol gond nélkül átvészeli az akár mínusz harmincnégy fokos kemény fagyokat is. Ideális választás kezdőknek, a növény nem igényel támasztékot, és a gondozása is igazán egyszerű, csak a barázdáshátú vincellérbogarakra érdemes időnként odafigyelni. A Rockies Amber fajta narancssárga és bronzos árnyalatú, gyönyörű leveleivel tűnik ki, amelyek a hideg hónapokban is vonzóvá teszik az ágyást, köszönhetően a gyönyörű téli hatásnak. Május és július között ráadásul húsz-negyven centiméter magas szárakon finom krémfehér virágokat hoz, amelyeket előszeretettel látogatnak a méhek és más beporzók. A harminc-negyven centiméteres ültetési távolság lehetővé teszi, hogy a tűzesők összefüggő szőnyeget alkossanak, elegendő hét-kilenc darabot ültetni négyzetméterenként. A virágok tökéletesen lazítják a nyári csokrokat, ezért ne habozzon vázába vágni őket. Szárításra viszont nem alkalmasak, de az ágyásban megbízhatóan fognak örömet okozni, bár inkább a rövid életű évelők közé tartozik.

A Silver Scrolls tűzeső szokatlan színezetű leveleivel kertje legárnyékosabb zugait is bevilágítja. A vad Heuchera fajok Észak-Amerika erdős és sziklás vidékeiről származnak, ahol természetes módon, magasabb fák aljnövényzeteként nőnek. Ezért a kertjében is a félárnyékban vagy árnyékban érzik magukat a legjobban. A kiszállított kifejlett cserepes palántából, amelyet egyszerűen csak kiültet az ágyásba, gyorsan gazdag bokor fejlődik. Kedveli a jó vízelvezetésű, humuszban gazdag talajt, mérsékelt, de rendszeres öntözés mellett. Nevelésével egy teljes kezdő is megbirkózik, nem igényel támasztékot, és játszi könnyedséggel ellenáll a kemény fagyoknak akár mínusz harmincnégy fokig. A Silver Scrolls fajta kivételes az ezüstszürke leveleiről, amelyek fonákja kifejezetten bordó árnyalatú. Május és július között a növény közepéből akár hatvan centiméterre is megnövő vékony szárak hajtanak ki, amelyeken apró, hófehér és halványrózsaszín virágok jelennek meg. Ezek az ehető virágok rendkívül vonzóak a méhek és más beporzók számára. Ha szereti otthonát díszíteni, a virágos szárakat tavaszi és nyári csokrokba vágva is felhasználhatja. Florisztikai célú szárításra ugyan nem alkalmas, de az ágyásban a növény gyönyörű téli hatást kelt, mivel színes levelei még a hótakaró alatt is vonzóak maradnak. Rövid életű évelő, amely nem veti el önmagát. Az összefüggő állomány eléréséhez négyzetméterenként körülbelül hat-kilenc növény ültetését javasoljuk, ideálisan harminc-negyven centiméter távolságra egymástól. Csak az esetleges túlöntözésre ügyeljen, és időnként ellenőrizze, nem lakmározik-e a növényből a vincellérbogár.