Cup-and-saucer vine

A Purple Bells bíbor haranginda egy szemet gyönyörködtető kúszó egynyári, amely egy kis egzotikumot csempész a kertbe. Hazája Mexikó hegyvidékei, és a napon, illetve világos félárnyékban is jól érzi magát. Jó körülmények között, megfelelő támaszték mellett akár három méteres magasságba is felkúszhat, így könnyen befuttatható vele egy pergola, egy rács vagy egy treillázs. Legnagyobb díszei a virágok. Júliustól októberig szokatlan, sötétlila csöves virágok özönét hozza, amelyeket fukszia színű, apró napernyő alakú kehely egészít ki. A virágok ráadásul az egész szezonban megbízhatóan vonzzák a méheket és más beporzókat. Mivel a növény nagyon érzékeny a fagyra, nálunk kizárólag díszes egynyári növényként termesztik. Legjobban humuszos, jó vízelvezetésű talajban fejlődik, ahol értékeli a rendszeres, de nem túlzott öntözést, hogy a közeg ne legyen tartósan túlnedvesítve. A bíbor haranginda azon fajok közé tartozik, amelyeket inkább közvetlenül a virágágyásban vagy a szabadtéri teraszon fog értékelni, mintsem a vázában, mivel törékeny virágai nem alkalmasak vágásra vagy szárításra. A növekedés során érdemes a fiatal növényeket időnként visszacsípni, amivel dúsabb elágazásra ösztönözhetjük őket, és így később még több csodálatos virágot kaphatunk. A magról történő termesztés inkább a haladóbb és türelmesebb kertészek számára lesz öröm, de a végeredmény mindenképpen megéri a kis fáradságot. A vetést korán kell elkezdeni, ideális esetben már februárban vagy március folyamán, hogy a növénynek legyen elég ideje megerősödni. Az előnevelési időszak ennél a fajnál körülbelül tíz-tizennégy hétig tart. A magok tizennyolc-húsz fokos állandó hőmérsékleten csíráznak, és ez általában tizennégy-huszonegy napot vesz igénybe. Fontos, hogy az apró magokat ne fedjük be földdel, mivel a sikeres csírázáshoz fényre van szükségük. A növényeket csak akkor ültessük ki a végleges helyükre, amikor már egyáltalán nincs veszélye a hajnali fagyoknak.