Dália Stolze von Berlin

Igen, az előnevelés remek módja annak, hogy korábban gyönyörködhessünk a virágokban! Már márciustól elültetheti a gumókat nagyobb virágcserepekbe. Helyezze őket világos és melegebb helyre a lakásban. A szubsztrátot tartsa enyhén nedvesen, amíg a növény hajtani nem kezd. A már fejlett növényeket akkor ültesse ki a szabadba, amikor a kinti hőmérséklet tartósan lehetővé teszi az ültetést, és már nem fenyeget a fagyveszély.

A tápanyagigény a növekedés során változik:

• Buja növekedéshez: Az ültetés után kezdje olyan műtrágyákkal, amelyek magasabb nitrogéntartalommal rendelkeznek.
• Virágzáshoz: Amint a növény elkezdi hozni az első bimbókat, térjen át a kálium- és foszfordomináns műtrágyákra. Ezzel jelentősen támogatja a gazdag virágzást, a virágok élénk színét, és összességében erősíti a szárakat.

A gumókat csak májusban vagy júniusban ültetjük ki a szabadba, amikor már nem fenyeget a talajmenti fagy veszélye. A gumót vízszintesen, humuszos talajba ültessük, 10-15 cm mélyre úgy, hogy a szem (a jövőbeli szár helye) felfelé nézzen. A gumó nyaka felett körülbelül 5 cm földnek kell maradnia. Ne feledkezzen meg a 30-50 cm-es ültetési távolságról (négyzetméterenként kb. 1-4 növény), hogy a dáliáknak elegendő helyük legyen az egészséges növekedéshez.

A csípés nagyon fontos lépés a gazdagabb virágzás és a növény sűrűbb növekedése érdekében. Amint a fiatal növénynek már van néhány pár valódi levele, távolítsa el (csípje le) a csúcshajtást. Ezzel arra kényszeríti a növényt, hogy elágazzon és több oldalhajtást képezzen, ami végeredményben sokkal bőségesebb rózsaszín pomponvirág-özönt eredményez.

Az első fagyok beköszöntével a nyári szezon véget ér, mivel a dáliák éghajlati viszonyaink között a szabadban nem telelnek át.

• Amint az őszi fagyok leperzselik a növény föld feletti részét, vágja le a szárakat.
• Óvatosan ássa ki a gumókat egy ásóval, hogy ne sérüljenek meg.
• Tisztítsa meg őket a felesleges földtől, és hagyja őket enyhén megszáradni.
• Tárolja őket száraz, sötét és főleg fagymentes helyen.
• Ideális megoldás, ha egy ládában homokkal vagy fűrészporral szórja be őket, hogy télen ne száradjanak ki.

A dáliák edényben is nevelhetőek, de ennél a fajtánál számoljon azzal, hogy tiszteletreméltó 80-160 cm magasságot ér el. Ha emellett dönt, nagyon nagy, nehéz és stabil virágcserép mellett kell döntenie, gondoskodnia kell a szél elleni precíz támasztékról, és az aljába vastag vízelvezető réteget (kavicsot) kell tennie. A konténeres növény emellett lényegesen gyakoribb öntözést és intenzívebb trágyázást igényel, mint a szabadföldi.

A dália szereti a napot, ezért a kertben teljesen napos helyet válasszon neki. Jól áteresztő, humuszos talajt igényel. A nehéz, agyagos vagy tartósan vizes föld nagyon veszélyes a gumókra, mivel fennáll a rothadás veszélye. A vegetációs időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel.

Ez a kiváló fajta gyönyörű pomponszerű virágokat hoz (gömb alakú formák, szabályosan elrendezett szirmokkal). A virágok közepes méretűek, körülbelül 7-8 cm átmérőjűek. Színük egységes, csodálatos pasztell- vagy órózsaszín. Elegáns és romantikus megjelenésének köszönhetően nagyon népszerű esküvői csokrokban.

A csigák és meztelencsigák szó szerint imádják a dáliák fiatal, törékeny hajtásait, és egy éjszaka alatt képesek elpusztítani a növényt. A védekezéshez több módszert is alkalmazhat:

• Szórjon a növények köré környezetbarát csigaölő granulátumot (pl. vas-foszfát alapút).
• Készítsen fizikai akadályokat rézszalagok vagy speciális kerítések segítségével.
• Eső után és kora reggel rendszeresen gyűjtse össze őket.
• Kiváló megelőzés a dáliák cserépben történő előnevelése – amint erősebb növényt ültet ki, az már nem annyira vonzó a csigák számára.

Igen, a dugványozás egy másik kiváló módszer több palánta beszerzésére:

• Februártól márciusig kissé nyomkodja a gumókat a szubsztrátba egy világos és meleg (20 °C feletti) helyen.
• 4-6 hét elteltével a gumó hajtásokat kezd képezni. A szubsztrátot tartsa enyhén nedvesen.
• Amint a hajtások elérik az 5-8 cm-es hosszúságot és legalább két pár valódi levelet növesztettek, vágja le őket éles késsel.
• Az alsó leveleket távolítsa el, a vágási felületet mártsa por alakú gyökereztető hormonba, és tűzze könnyű szubsztráttal töltött tálcába.
• Fontos a dugványokat rendszeresen permetezni vízzel (párásítani), amíg megbízhatóan meg nem gyökeresednek.

Az idősebb, nagy gumótövek osztása az egyik legegyszerűbb szaporítási mód. Tavasszal, közvetlenül az ültetés előtt végezzük:

• Éles és tiszta késsel ossza a tövet kisebb részekre.
• Kritikus szabály: Minden leválasztott gumórésznek rendelkeznie kell egy ún. „nyakkal” és „szemmel” (rüggyel), amelyből az új növény kinő. A szem nélküli gumó önmagában nem hajt ki.
• A vágási felületeket ültetés előtt hagyja a levegőn megszáradni, vagy kezelje faszénporral a rothadás megelőzése érdekében.

Ez a fajta a magasabb dália típusok közé tartozik, eléri a tekintélyes 80-160 cm-es magasságot. Magassága, lombozatának gazdagsága és nehéz virágai miatt a támaszték elengedhetetlen. Javasoljuk masszív karók és zsineg, vagy esetleg drótgyűrűk használatát, amelyek megtartják a növényt, és megakadályozzák a szárak törését az erős nyári szélben vagy esőben.

A dáliák általánosságban nem mérgezőek az emberekre, a múltban egyes fajtákat még élelmiszerként is termesztettek. Háziállatok (kutyák és macskák) számára azonban a növény enyhe kockázatot jelent. Ha kedvence megenné a gumót vagy nagyobb mennyiségű levelet fogyasztana, az emésztőrendszeri irritációt, hányást vagy hasmenést válthat ki nála. Javasoljuk, hogy a dáliát olyan helyen nevelje, ahol az állatok nem érik el.

Sajnos nem. A dália virágai általában nem alkalmasak dekorációs célú szárításra. A Stolze von Berlin fajta bár vázában nagyon jól és sokáig kitart (főleg, ha alkalmazza a forró vizes trükköt), de ha megpróbálja megszárítani a virágokat, elveszítik csodálatos pasztell színüket, a szirmok összezsugorodnak, eldeformálódnak és gyorsan hullani kezdenek.

Ezek a tünetek (törpe növekedés, sárga foltok, a levelek csavarodása és deformációja) legtöbbször a dália-mozaikvírusra (Dahlia mosaic virus) utalnak, amely a dáliák súlyos betegsége. Erre a vírusos betegségre nincs gyógymód. A fertőzött növényt sajnos kíméletlenül ki kell ásni a gumóval együtt, és azonnal meg kell semmisíteni (a vegyes hulladék közé dobni, soha ne a komposztba), hogy a vírus a szívó kártevők segítségével ne terjedjen át más növényekre.

Ezt a problémát általában néhány termesztési hiba okozza:

• Túlzott nitrogénbevitel: Ha egész szezonban nitrogénben gazdag műtrágyát használ, a növény a virágok rovására növeszt zöld tömeget. A virágzást magasabb káliumtartalmú műtrágyával ösztönözheti.
• Fényhiány: A dália a teljes napsütést szereti. Árnyékban csak minimálisan virágzik.
• Az elnyílt virágok eltávolításának elmulasztása: Ha nem vágja le a száraz virágokat, a növény az energiáját magtermelésre fordítja. Az elszáradt virágok rendszeres eltávolítása közvetlenül serkenti a növényt az új bimbók hozatalára egészen őszig.

A Stolze von Berlin fajta kifejezetten ideális vágott virágnak vázába és csokrokba.

• Akkor arassa a virágokat, amikor háromnegyed részig nyíltak, és a hátoldalon lévő szirmok szépek és feszesek. A dáliákra igaz, hogy a vázában már nem nyílnak ki tovább.
• Tipp a tartóssághoz: A levágott szárak végeit vágás után azonnal mártsa 15 percre forró (70-80 °C) vízbe. Ez a folyamat meghosszabbítja a frissességüket, így a vázában akár egy egész hétig is elállnak.