Levendula Munstead

A siker kulcsa a megfelelő hely kiválasztása, amely a lehető legjobban hasonlít a Földközi-tengeri hazájára. Válasszon számára olyan helyet a teljes napsütésben, ahol a napsugarak a nap nagy részében érik. A levendula nem szereti az árnyékot, a növények benne a fény felé nyúlnak, keveset virágoznak és elveszítik kompakt formájukat. A talajnak mindenekelőtt tökéletesen vízáteresztőnek, inkább szegényesnek, homokosnak vagy kövesnek kell lennie. Ha a kertjében nehéz agyagos talaj van, elengedhetetlen annak lazítása homok vagy apró kavics hozzákeverésével, vagy a levendula ültetése magasított ágyásokba, hogy a víz gyorsan elfolyjon. A gyökereknél álló víz ugyanis az egyetlen dolog, ami tönkreteheti ezt az egyébként elpusztíthatatlan növényt.
A megvásárolt palánták ültetése a legjobban tavasszal vagy ősszel történik, de a konténeres növények lényegében egész szezonban ültethetők, ha a talaj nem fagyott, vagy nincsenek szélsőséges kánikulák. Tekintettel arra, hogy a 'Munstead' fajta körülbelül 40 centiméter széles és magas lesz, ültetéskor tartson körülbelül 30 centiméteres távolságot az egyes növények között (kb. 5–7 darab négyzetméterenként). Ez biztosítja a megfelelő légáramlást, ami természetes megelőzés a gombás betegségek ellen, ugyanakkor a növények idővel szépen összeforrnak egy összefüggő állománnyá. Ültetés után a palántákat addig öntözze, amíg jól meg nem gyökeresednek, utána azonban takarékoskodjon az öntözéssel. A kifejlett levendula szárazságtűrő, és az öntözést csak a szélsőségesen hosszan tartó szárazság időszakában igényli.
A szép, kompakt forma és a gazdag virágzás fenntartásához elengedhetetlen a rendszeres metszés, amelyet évente kétszer végzünk. Az első metszés tavasszal (márciusban) esedékes, amikor a növényt körülbelül egyharmaddal visszavágjuk, hogy elősegítsük az új elágazásokat és a bokor sűrűségét. Ügyeljen azonban nagyon arra, hogy ne vágjon bele az öreg fás részbe, amelyből a levendula már nehezen hajt ki – mindig hagyjon meg egy részt a tavalyi levelekkel. A második, enyhébb igazítás a nyári virágzás után következik, amikor eltávolítjuk az elvirágzott szárakat. Ezzel tisztítjuk a növényt, és gyakran ösztönözzük az újbóli virágzásra a szezon végén. Ami a táplálást illeti, a levendula szerény, nem igényel trágyázást; a túlzott tápanyagmennyiség buja levélnövekedéshez vezetne a virágok rovására, és csökkentené a fagyállóságot.
Ha nincs kertje, a 'Munstead' levendula alacsonyabb termete miatt ideális cserépben vagy ládában való nevelésre. Ebben az esetben biztosítani kell, hogy a cserépnek legyenek vízelvezető nyílásai, az alján pedig vastag drénréteg legyen agyaggolyóból vagy kavicsokból. Használjon 1:1 arányban homokkal kevert fűszernövény-földet. Ne feledje, hogy edényben a föld gyorsabban kiszárad és jobban átmelegszik, mint a szabadföldben, ezért az öntözést gyakrabban kell ellenőriznie, de továbbra is érvényes a túlöntözést kerülő szabály. Télen ez a fajta teljesen fagyálló -28 °C-ig (5a zóna), és az ágyásban nem igényel különösebb védelmet. Csak az edényes növényeket érdemes télre jutával vagy polisztirollal körbetekerni, hogy a gyökérlabda ne fagyjon át, vagy az edényt a földbe süllyeszteni.