Iringó

A kék iringó nélkülözhetetlen évelő a természetes stílusú kertek minden kedvelője számára. Népi elnevezését - férfihűség - azokban az időkben kapta, amikor a népi gyógyászatban afrodiziákumként használták, gyökereit Franciaországban vagy Angliában pedig édességként kandírozták. Ma azonban elsősorban igénytelensége és egyedi megjelenése miatt fogja értékelni. Hazája a napos domboldalakon és száraz réteken van, ezért a mi kertünkben is a jó vízelvezetésű, akár szegényebb homokos talajt és a teljes napfényt kedveli. Felálló, erős szárakat nevel, amelyek a végükön szúrós fellevelű kékeslila virágokban végződnek, érdekes struktúrát és ezüstös árnyalatot hozva az ágyásokba. Szó szerint mágnesként vonzza a méheket, poszméheket és pillangókat, akik gazdag táplálékforrást találnak rajta. Virágkötészeti szempontból rendkívül értékes, mert virágai tökéletesek vágásra, és téli dekorációkhoz szárításra is. Ha úgy dönt, hogy nem vágja le, hagyja nyugodtan az ágyásban egész télre. A dérrel borított sziluettje csodálatos téli hatást kelt. Bár rövid életű évelő, megfelelő helyen megbízhatóan elszórja a magjait, így hosszú éveken át élvezheti szépségét.

A Silver Salentino iringó a virágok és a gallérlevelek ezüstösen fémes színével tűnik ki, amely az ágyásokban nagyon modern és újszerű hatást kelt. Ez az évelő leginkább a természetes ihletésű sztyeppei és kavicsos ágyásokban találja meg a helyét, ahol a teljes napsütést és a jó vízelvezetésű, nyugodtan lehet akár szegényesebb homokos talaj is, értékeli. Igénytelen növény, amellyel a kezdők is megbirkóznak, nem igényel támasztékot, és kiválóan tűri a szárazságot. A virágok szó szerint mágnesként vonzzák a méheket, a poszméheket és a pillangókat, így rengeteg életet hoz a kertbe. Florisztikai szempontból az iringó nagyon értékes, mert feltűnő gallérlevelekkel ellátott erős szárai sokáig elállnak a vázában, ráadásul tökéletesen alkalmas a téli dekorációkhoz való szárításra is. Érdekesség a történelemből, hogy egyes fajok gyökereit Angliában és Franciaországban korábban kandírozva, édességként fogyasztották. A népi gyógyászatban pedig afrodiziákumként használták, innen ered a férfihűség népi elnevezése is.